Na, szóval! Ott hagytam abba, hogy picivel több, mint két éve megszülettem én, mint a legamatőrebb kezdő író. Aki soha nem tanulta, hogyan kell írónak lenni. Aki nem ismer semmilyen szabályt. Akinek fogalma sem volt (vagy talán még ma sincs, de ezt ti magatok is eldönthetitek a későbbiekben! :) ), hogy hogyan kell egy regényt megírni, mi több, hogyan kell egy jó regényt megírni! Akinek a leghalványabb lila gőze nem volt arról, hogy mi is az a prológus, vagy az epilógus. Csak olvastam néhány regény elején vagy éppen a végén. Nem tudom azt sem, hogy a kritikusok szerint mitől jó egy regény, vagy éppen mitől rossz. De én, mint a legamatőrebb amatőr író úgy gondolom, hogy nem az ő véleményük számít igazán, és még csak nem is a kiadók szerkesztőié. Nyilván ők értenek hozzá a legjobban és biztos vagyok benne, hogy a segítségükkel sokkal jobb könyvek születnek, mint nélkülük. De! Szerintem a legfontosabb, hogy mit szólnak hozzá az olvasók! Mert őszintén szólva; és most kövezzetek meg, ha gondoljátok; én olvastam olyan, különféle irodalmi díjakat elnyert könyvet, amit úgy kábé a háromnegyedéig voltam képes elolvasni. Lehet, hogy a végén volt a lényeg, amit így nem tudtam meg, de egy jó könyvnek, szerintem, nem csak a végén vagy a közepén kell érdekfeszítőnek lenni!

Nem tanultam! Viszont, ahogy olvastam azt a rengeteg történetet, amiken olykor jókat nevettem, olykor úgy sírtam, hogy a könnyeimtől nem láttam a sorokat, akkor kezdett el megfogalmazódni bennem, hogy én is megpróbálhatnám.

Megírhatnám a saját sztorimat. Hát nem gondolkodtam egy percet sem. Elkezdtem írni életem első regényét. Hogy mi lett a vége? Természetesen annak rendje és módja szerint abbahagytam, úgy a felénél. Nem azért, mert már nem tartottam jó ötletnek, hanem azért, mert egyik vasárnap délelőtt, miközben a konyhában sürögtem, egyszerűen szöget ütött a fejemben két mondat. Addig-addig piszkálta a fantáziámat, mígnem lekapcsoltam a leves alatt a tűzhelyet, bevonultam a hálóba, leültem a gép elé és elkezdtem írni. A gondolatok szinte megrohamoztak és a két mondatból két oldal lett. 

Ezúttal nem terveztem el előre semmit. Sem a szereplőimet, sem a helyszíneket, sem a történetet. Végül csak kikerekedett a történet, amit a napokban fejeztem be. Lényegében másfél év munkája van benne, de minden percét élveztem.

A következőkben megosztom veletek munkám gyümölcsének néhány részletét! Akit érdekel egy a mai korban játszódó, szabad nyelvezetű, csöpnyi erotikával (férjem szerint pornóval) fűszerezett romantikus regény, azt szeretettel várom!

Kövessetek és semmiről nem fogtok lemaradni!

Megosztás a facebookon