Oké-oké! Lehet, hogy rosszul kezdtem írni a blogom (Nézzétek el nekem, még vadiúj vagyok a témában!) Nyilvánvalóan nem azt az elragadó, hiperkreatív, vicces és okos egyént akarjátok megismerni, aki vagyok! :)

A tréfát félretéve, nem is magam miatt indítottam ezt a blogot, vagyis magam miatt, de csak közvetve. A lényeg, hogy mielőtt a művemet eljuttatnám néhány kiadónak, először az olvasóközönség véleményére lennék kíváncsi!

Hogy miért? Mert számomra fontos a véleményetek! Hogy érdemes-e egyáltalán leülnöm a gép elé és megírni mindazt, ami a fejemben van.

Mint már korábban említettem, amíg a "regényemen" dolgoztam, minden percét élveztem, nevettem a saját hülye ötleteimen, vagy sírtam, amikor épp olyan részhez értem. A fantáziám gyakran kapott szárnyakat, ilyenkor alig vártam már, hogy a férjem hazaérjen, ha értitek mire gondolok! :D

A célom most már az, hogy ne csak magamnak okozzak kellemes perceket, hanem mindenkinek, aki azt szeretné. Gyakran képzeltem el magam előtt, amint az olvasók lapozgatják a könyvemet, amin kacagnak, vagy éppen sírnak (mindegy, hogy a meghatottságtól, vagy épp a röhögéstől), a lényeg: azt akarom elérni, hogy képes legyek mindenféle érzelmet kiváltani/előcsalogatni az olvasóból. Ha ez sikerül, azt mondom megérte! 

Amikor elkezdtem írni a blogom, a következő mondat fogalmazódott meg bennem:

"Mi az, ami még az olvasásnál is jobb? A tollad és az elméd segítségével új élményeket adni a világnak!" 

Szóval ehhez fogom tartani magam! Örülnék, ha velem tartanátok a következőkben!

Megtaláltok a facebook-on is, jelöljetek ismerősnek, mindenkit visszajelölök! Hamarosan létrehozok egy csoportot, ahová várok szeretettel mindenkit, akit érdekel a munkám! 

(Indítani fogok játékokat is, amennyiben lesz rá érdeklődés! Csak egy példa: még nincs címe a művemnek, szeretném ha segítenétek majd valami jót kitalálni (persze nekem is vannak ötleteim), az a személy, akinek az ötlete lesz majd a végleges cím, kapni fog egy példányt ajándékba!)

Na, de ahhoz, hogy egyáltalán a címen tudjatok gondolkozni, nyilván szükség van arra, hogy támpontot adjak.

Kezdjük a legelején! Ma megírom, nagyvonalakban, hogy miről is szól a történet, hol játszódik és kik a főszereplők, aztán holnaptól minden nap kiragadok egy-egy általam jónak ítélt részt az egyes fejezetekből.

Íme a történet:

Adott egy, a harmincas évei elején járó, önértékelési problémákkal küzdő new york-i pasas. Aki az apja cégében dolgozik, aki imádja a nőket és aki, bár szerető családban nőtt fel, mégis mindig úgy érezte, hogy kilóg a sorból. Anthony Edwards világ életében képtelen volt felelősségteljes döntéseket hozni. Ha bajba került, akkor az apja vagy a barátai húzták ki a slamasztikából. Egy mámoros este barátaival a kedvenc karaoké bárjukban iszogatnak, amikor felfigyel egy gyönyörű hangra. A lány, gitárjával a kezében egy szomorú dalt énekel. Előadásával nemcsak a közönséget sikerül meghódítania, hanem főhősünk figyelmét is sikerül magára vonnia. Tony elhatározza, hogy így, vagy úgy de megszerzi magának a lányt arra az éjszakára. Az este persze másként sül el, mint ahogy azt Tony eltervezte és másnap úgy ébred, hogy nem emlékszik semmire az előző estéből. Természetesen amilyen rosszul kezdődött a napja, olyan rosszul folytatódott számára, mert apja olyan elhatározásra jutott, amellyel fenekestül fordította fel a fia addig viszonylag nyugodt életét. 

Másrészről adott egy fiatal lány Amy Potter, akinek nagyszájú barátnője az egyetlen támasza. A mindössze huszonhárom éves lány fiatal kora ellenére sok viszontagságot megért. Most sikerült egy jól fizető munkát találnia, ezért úgy érzi, hogy végre egyenesbe tudja hozni az életét. Új munkahelyén találkozik Tonyval. Mindkettejük akarata ellenére együtt kell dolgozniuk. A közös munkának (és persze Tony Amy iránti megszállottságának) köszönhetően közel kerülnek egymáshoz. Kapcsolatuk azonban bonyolult és felhőtlennek korántsem nevezhető. Mire úgy tűnik, hogy végre révbe érnek, érkezik valaki Tony előző (Amy előtti) életéből, aki nem nézi jó szemmel a kapcsolatukat, és ennek beláthatatlan következményei lesznek.

Megosztás a facebookon