Hogy ki is vagyok én, és miért kezdtem ezt a blogot? Ez egy viszonylag egyszerű kérdés. Nyilván mindenki, értelemszerűen egy bemutatkozással kezdi a saját blogját, így talán én sem teszek másként.

Szóval, ha valaki arra kíváncsi, hogy ki vagyok, egyszerűen csak képzelje el egy egyszerű vidéki, vagy ha úgy tetszik falusi, háromgyermekes családanya életét. Szerető férj, három kiskorú gyerkőc, nyolc órás munka háztartás és minden ami ezzel jár. Igen, lényegében ez vagyok én egy külső szemlélő számára. De! Van egy másik oldalam is. Egy olyasvalaki személyében, aki alig több, mint két éve vette az első lélegzetét.

Világ életemben utáltam olvasni! Igen, szó szerint! Nem igazán szerettem amikor az iskolában arra kényszerítettek, hogy olvassak el valamit, legyen az novella, vagy regény, vagy akár egy vers. Talán túl fiatal voltam, még gyerek. Jobban érdekeltek a kézzel fogható dolgok, de kényszerből azért elolvastam (többnyire) a kötelező olvasmányokat.

A változást számomra a "facebook" hozta meg. Vagyis nem egészen a facebook, hanem azok az ismerőseim, akik szeretnek olvasni és ezt a tényt, nap, mint nap kiposztolták az oldalukra. Így találkoztam életemben először olyan kifejezésekkel egy könyv kapcsán, hogy, idézem: "imádom" "egyszerűen nem lehet letenni" "alig várom a folytatását" "tuti, hogy újra elolvasom" stb... Na szóval, ezek a szavak és mondatok egy hangyányit felcsigázták az érdeklődésemet, és utánajártam, hogy mégis mi az oka annak, hogy egy könyv abbahagyhatatlan. Nem vettem meg azt a bizonyos könyvet, hanem letöltöttem. Este, miután a gyerekeket (meg a férjemet) letettem aludni, odakucorodtam a képernyő elé és belevágtam. Egy óra múlva még mindig ott ültem és faltam a sorokat. A férjem hajnali négykor felébredt és megkérdezte, hogy nem akarok-e még aludni menni? Mondtam neki, hogy már csak egy perc. Végül nem mentem, kiolvastam azt a könyvet egyetlen éjszaka alatt, MERT NEM TUDTAM LETENNI!

Azóta nem néztem tévét! Inkább olvasással töltöttem minden szabad percemet. Az elmúlt években több száz könyvet kiolvastam (volt, ami nagyon tetszett és volt, ami kevésbé) és most már azt is kijelenthetem, hogy szeretek olvasni, imádom a könyveket.

Mindez talán nem olyan nagy szó, mert gondolom rengeteg embernek van hasonló kis története. Nálam viszont ez volt az alapja, a kezdete, vagy ha úgy tetszik, a születése az írni akaró énemnek! 

Megosztás a facebookon