Kedves Mindenki!

Mivel picit nőtt az érdeklődők tábora, úgy döntöttem, hogy ma megosztok veletek egy aprócska részletet most készülő regényemből. 

 

Első fejezet (első oldal):

 

"- Hmm, igen, ez az bébi! Ez kurva jó!

- Fiam? - rontott be apám az irodába, szokásához híven kopogás nélkül és a lehető legjobb pillanatban. Merthogy annyi eszem már nem volt, hogy bezárjam az ajtót.

Bár nem hinném, hogy apámat egy zárt ajtó visszatartaná, ha beszélni akar velem. Igen, Jonathan Edwards az a fajta ember volt, aki képes rászakítani az ajtót a kamasz fiára, amikor az éppen egy pornófilmre maszturbál. Talán mondanom sem kell, hogy az az után jövő beszélgetés életem végéig kísértemi fog.

Most kényelembe helyezte magát a fekete bőr kanapén, ami mindössze három méterre volt az íróasztalomtól. Kapkodva húztam magam közelebb az asztalomhoz, rákönyököltem és próbáltam érdeklődő tekintettel nézni apám fáradt, szürke szemeibe. Mogorva képet vágott az öreg, ami számomra egyáltalán nem volt meglepő, de tekintve a jelen helyzetemet, abban a pillanatban nem akartam mást, csak elküldeni őt melegebb éghajlatra. Végigsimított méregdrága Armani öltönyén, ketesztbe vetette a lábait egymáson és térdéről egy láthatatlan szöszt próbált arrébb pöckölgetni, miközben lökte nekem a szokásos rizsáját.

- A titkárnőd már megint nincs a helyén! - "igen, ezzel tökéletesen tisztában vagyok, tekintve, hogy épp most csúsztatta a torkáig a farkamat" gondoltam, miközben az arcom valószínűleg a vörös minden elképzelhető árnyalatában játszott. De hát ezt a tényt ugye mégsem közölhettem az apámmal. - Fiam! Azt hiszem ideje lenne elbeszélgetned vele a munkahelyi morálról! - vágta oda apám dühösen, mire én csak bólogatni tudtam, mint a húgom kocsijában az a hülye bólogatós kutya. És, hogy miért nem voltam képes megszólalni? Lássuk csak, mihelyt Diane-re, vagyis a munkához való hozzáállására terelődött a szó, olyan erővel mélyesztette a fogát a farkamba, hogy az ajkamba kellett harapnom, nehogy elüvöltsem magam. Mindkét kezemmel a fotelom karfáját szorongattam, miközben éreztem, hogy egyre jobban vörösödik az arcom és izzadtságcseppek kezdtek el gyöngyözni a homlokomon és a testem egyéb pontjain is.

 

... mára legyen elég ennyi! Folytatás következik hamarosan!

Ígérem, nem váratlak benneteket sokáig! 

Ha úgy gondoljátok, hogy esetleg van olyan ismerősötök, akit estleg érdekelhet egy születőben lévő regény, hívjátok meg! Kövessetek itt a blogomon, és jelöljetek face-en, ha nem akartok lemaradni semmiről!

Megosztás a facebookon